Kedves barátaim!

Az utóbbi időszakban történt események miatt vagyok kénytelen írni Önöknek, amikor ismét felfokozódtak a hangulatok az úgynevezett Székelyföld autonómiájának témáján. A marosvásárhelyi közigazgatás eddigi tapasztalatai alapján majdnem hihetetlen példákat és helyzeteket tudok felsorolni, hogy bebizonyítsam, hová juthat el egyes felelőtlen vezetők naivitása és bűnössége, azon káros szándék miatt, hogy egy konfliktusos és veszélyes sokszög jöjjön létre, ami elfogadhatatlan az értékek Európájában, a kommunizmustól megnyomorított évek után.

     Ha követik a Helyi Tanács vitáit (ahol soha nem voltunk többségben), megállapíthatják, hogy az RMDSZ képviselőinek állásfoglalását mindig a pártkabinetekből diktálták, a város érdekei és a fejlesztési projektek ellenében. Koherens víziók helyett unalmas és demagóg nyilatkozatokat hallottunk, az úgynevezett törődést a magyarság sorsa iránt, akikért viszont semmit sem tettek. A „törődés” az Orvosi Informatikai és IT Központnak, az elit oktatás (amely biztosítja a város számára megérdemelt helyet) blokkolásában nyilvánult meg, és fáradhatatlanok voltak abban, hogy a bizalmatlanság, a gyanakvás, a feszültség és a konfliktus hangulatát létrehozzák és fenntartsák.

     Az összes általuk elfoglalt miniszteri tárcákban olyan normatívákat dolgoztak ki, amelyek egy szűk látókörű, a helyzettel visszaélő klientúrát szolgál ki, sok esetben a törvényesség határán.

     Nézzék ezeket a zajos környezetvédelmi civil szervezeteket, a Hargita övezetéből levő tisztelt ismeretlen vezetőkkel, akiket senki sem kérdez meg, hogyan kezelték a pénzt anélkül, hogy konzultáltak volna a helyi tanáccsal, a törvényt semmibe véve, nagy döntéseket hozva, amelyek súlyos károkat okoztak a románoknak és a magyaroknak egyaránt. A tolvajságok, a visszaélések, az üzletek, a román övezetekben levő erdő-visszaszolgáltatásokból való visszterhes profit megszerzése – hogy ezek ne fejlődhessenek – az akkori miniszter szeme láttára és beleegyezésével történtek.

     Sajnos, a magyarok nem látják azt az aljasságot, amivel őket manipulálják, hogy engedelmes választótömegként használhassák, beléjük táplálva a románokkal szembeni gyűlöletet és elszigetelődést.

     Példákat láthatnak Marosvásárhelyen, ahol a propaganda és hisztéria elmélyíti az „évszázados átkot”. Zsenge kortól a magyar gyerek gondolkodásába és viselkedésébe beoltják a kisebbségi fogalmát. Ez egy látszólag egyszerű címke, amely azonban súlyos következményekkel van személyiségére. A leglealjasítóbb átok, amelyet beleolthatsz egy gyerek tudatalattijába, arra nevelve, hogy bizalmatlan, manipulálható, sebezhető felnőtté, felelőtlen egyének és érdekkörök rabjává váljon, akik azt hiszik, hogy játszhatnak az öntudatokkal.

     Ítéljék meg Önök is, hogy egy ilyen, tudatosan a konfliktusos övezetbe vonszolt környezetben alkothatsz-e valami tartósat, építhetsz-e a gyűlölet aljára és a bizalom hiányára!

     Milyen fejlődésről lehet szó az ügyesen fenntartott viszály és bizalmatlanság környezetében, amelyben az intézkedések tudatosan rombolóak, visszafejlődést, s nem a jövő felé tekintést eredményezve, amely szerencsétlenül hozzáadódik ahhoz a mocsárhoz, amelyet ma a romániai politikának neveznek?!

     Nagyon jól ismerem a környéket, tiszteltem és tisztelem a hagyományokat, a közös értékeket, meggyőződve, hogy a kulturális interferenciák gazdagabbá tesznek. Mindig azt akartam, hogy a város szellemisége, teljes hozományával, jövőjével és reményeivel, egybeolvadjon embereinek – románok és magyarok – szellemiségével. Ismerek vegyes családokat és tartós barátságokat. Teljes felelősséggel állíthatom, hogy a román képes megérteni a magyart. Közöttük összeférhetőség és bizalom létezik, amelyre a vezetők korszerűtlen és balszerencsés módon, gyűlölettel törnek.

     Ítéljék meg, hogy egy ilyen légkörben lehet-e jólétre vágyakozni, és mondják meg, hogy a helyet elhagyó, szegénységtől kétségbeesett és kilátástalanságból menekülő magyarok közül, hányan tértek vissza a vezetőik által megígért „boldogság-oázisba”?

     Látogassák meg Kökös községet (az első település Brassótól Kovászna megye irányába, RMDSZ-es polgármester és tanácsosok vezette település). Hasonlítsák össze a többségben magyarok lakta Kököst, a románok által lakott Kökösbácstelekkel. Nem hinném, hogy egy tisztességes magyar nem háborodna fel és nem szégyenkezne azon, hogy milyen szegénységben él román szomszédja, amely számára a pénz és a fejlesztési projektek „elakadtak” a települések közötti határon. Tegyék meg ezt a gyakorlatot és ízelítőt fognak kapni a Székelyföld „idillikus” arculatából. Mivelhogy a példák megszámlálhatatlanok.

     Kategorikusan visszautasítom ezt a helyzetállást, és arra törekszem – ahogy eddig is tettem –, hogy Marosvásárhely a románok és magyarok közös helye, az összhang, és nem a konfliktusok területe legyen. Arra kérem a pökhendiséget és az üres nyilatkozatok arcátlanságát megelégelt magyarokat, hogy olyan vezetőket válasszanak, akik a közösség és nem személyes érdekükben tevékenykednek.

     Marosvásárhelyen, megértve szerepünket az értékek Európájában, tiszteletet, tisztességes magatartást és tartós építkezést nyújtunk, a magyarokkal együtt – de másokkal, mint a mostani vezetőik!

Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely Megyei Jogú Város polgármestere