Ciprian Dobre, a Maros Megyei Tanács elnöke nyilatkozataival kapcsolatosan, amelyek az Európai Unió nyújtotta és Románia leghátrányosabb személykategóriájának szánt élelmiszersegélyek elosztására vonatkoznak, a következőket pontosítjuk:

Az ezen segélyek kedvezményezettjeinek címzett levélben, a város polgármestere és tanácsadói arról tájékoztatták a 8000 marosvásárhelyit, hogy bár a raktár zsúfolásig tele az élelmiszertermékekkel, a Maros Megyei Tanács elnöke visszautasítja az élelmiszerek kiosztását, a választási kampányra hivatkozva, „amikor nem cukorral és olajjal megrakva kell zörgetnünk az emberek ajtaján”. „Ez nem Dan Diaconescu megyéje” – idéztük Ciprian Dobre eszmefuttatását.

Az elnök úr „felszólítja” a polgármestert és tanácsosait, hogy „álljanak le a hazudozással és a polgárok félretájékoztatásával”, azt sugalmazva, hogy a polgármesteri hivatal „elrejtette ezen segélyeket, hogy más célokra használja majd fel”. Valószínűleg, az a környezet, amelynek része, nem kedvez az elnök úrnak, s arra készteti, hogy saját mentalitását a szomszédos kertbe vigye át. Hiszen, nyilvánvaló, a hazugság rövid lábakon jár, s a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal területén a „festett varjúnak” semmi keresnivalója.

Összeadva a paszulyt a liszttel, a rizset a borsóval, a paradicsomlevet a cukorral, a paradicsomokat a keksszel és a körtét az ibolyával, az elnök úr számolt és arra a következtetésre jutott, hogy mivel az élelmiszerek nem a szerződésbeli mennyiségben vannak raktáron, azokat nem lehet kiosztani. Mi több, az olaj még meg sem érkezett. Az pedig tudvalevő: ha olajad nincs, a liszttel sem tudsz mit kezdeni. Mindezek folytán, önnön elhatározásából, akárcsak egy helyi báró, s mintha csak a saját éléskamrájáról lenne szó, Dobre úr eldöntötte, hogy a segélyeket 2012. december 10-e után osztják ki, egészen… márciusig, amikor már a húsvét sincs nagyon messze.

Megjegyezzük, hogy az ország valamennyi megyéjében, az élelmiszerek kiosztása folyamatban van, s azok semmi szín alatt sem minősülnek „választási megvesztegetésnek”, hanem a legrászorultabb polgároknak juttatják azokat, hiszen az év végi ünnepek küszöbén ezen igencsak kapóra jönnek, ha nem éppenséggel életmentők. Mi több, ezek kiosztása másképpen történik akkor, amikor a kinti hőmérsékletek fagypont fölöttiek, s teljesen másképpen, amikor a hőmérők higanyszála mínusz értékeket mutat. De Dobre urat nem érdeklik az emberek.

Ami a polgármesteri hivatal prioritásait illeti, az elnök úrnak nem kell aggódnia, sem feltételezésekbe bocsátkoznia. Foglalkoztatnak, például, a város projektjei, amelyek megoldásában nem vállal részt. Sem „a hideg beállta, sem a meleg víz és a fűtés hiánya” nem izgatja. Mindössze az éléskamra kulcsának elrejtésével van elfoglalva, míg meg nem érkezik – ugyebár – az olaj Európából.

A polgároknak címzett levélben a polgármester és tanácsadói a Dobre úrtól egyáltalán nem idegen tényállásról tájékoztatják a marosvásárhelyieket.

„Felszólítjuk” tehát, hogy ne „szólítsa fel” a polgármesteri hivatal vezetőségét, mivel az nem a kulcsárok vezére szerepét tölti be őurasága birtokán.

„Ez nem Dan Diaconescu megyéje”, de a Dobre úré sem, s a polgárok, szerencsére, már nem tehetők lóvá pökhendiséggel, arcátlansággal és szembeszállással.